Elhelyezkedés
Nyírbéltek Nagyközség Szabolcs Szatmár-Bereg Megyében a Nyírség déli részén fekszik. A megyeszékhely Nyíregyházától és az Észak-Alföldi Régió központjától, Debrecentől 50-50 km távolságra található.
Megközelíthetőség
A település megközelítése műúton Nyíregyházától – Nyírbátoron, Piricse településen keresztül, míg Debrecentől a 471-es útról Nyíradonyon, Nyírmihálydin át, illetve a 48-as úton Debrecen-Vámospércs-Nyírmártonfalva-Nyírlugos és Debrecen-Nyírábrány-Fülöp-Penészlek településeken keresztül. Közvetlen autóbusz közlekedés van Nyírbátor, Debrecen és Nyírábrány irányába. A legközelebbi vasútállomás a Nyíregyház-Mátészalka vonalon Nyírbátor illetve a Debrecen-Mátészalka vonalon Nyíradony, Nyírmihálydi, Nyírbátor településeken van.
A település lakosságszáma: 3050 fő.
Nyírbéltek Nagyközség rövid történelme
Nyírbéltek nevének előtagja a földrajzi fekvésére vonatkozik, nevének utótagja ismeretlen eredetû. A község neve először 1265-ben tűnt fel, amikor V. István ifjabb király oklevelet keltezett itt. 1325-ben a Balogsemjén nemzettség birtokainak felosztásakor két hasonló nevű településről emlékeznek meg: az egyiket Szabolcs, a másikat Szatmár megyében számítják. A falu az 1325. évi osztozások idején a Kállay-ágnak jutott, amely így hosszú évszádadokra a település földesurává vált. Bár időnként kisebb birtokosok is megjelentek egyes birtokrészeken, a Kállay család és leszármazottai a XVI-XVIII. században végig földbirtokosok maradtak.
Nyírbéltek a XVII. század végén pusztulni kezdett. Lakói az 1700-as években Károlyi Sándor közeli, encsencsi birtokára költöztek. 1792-ben Kállay János azért kért adómérséklést a megyétől, hogy a további elnéptelenedést megállítsa. Később görög katolikus lakosokkal telepítette be a falut. 1785-ben Nyírbéltek a Kállay család tulajdona 117 lakóházzal és 769 lakóval. 1848-ban a falunak 1505 fő, nagyrészt görög katolikus lakosa volt. Nyírbéltek ma szabálytalan alaprajzú, sokutcás falu. Rendszertelenül futó utcái előkertes beépítésűek. Szalagtelkeinek legtöbbje soros beépítésű, de kétsoros uvarelrendezés is előfordul. Telkein a tagolt, épületelrendezés a jellemző. A lakóház az előudvaron áll, míg a másik telekrész a gazdasági épületeknek az helyet. A dohánypajta, illetve a hodály a harmadik telekrészen, az ún. szérűkertben található.
Nagyközségünknek két híres épülete van kulturális, művészeti és történelmi szempontból. Az egyik a XIII. században épült római katolikus műemlék templom, a másik pedig a XIX. században épült műemlék jellegű görög katolikus templom.
Szent Márton nevét viselő római katolikus templom 1222-ben épült. A templom falképeinek helyreállításakor a freskók vakolata alatt égett vakolatréteg maradványit találták, amely valószínűleg a tatárjárás nyomait őrzi. A templom 1787-ben a falu egyharmadával együtt leégett. Egy 1813-ból származó adat szerint a mintegy harminc évvel korábban tűzvész sújtotta épületet Kállay Ignác földesúr helyreállította és istentisztelet tartására alkalmassá tette. A nyugati homlokzaton álló kis tornyot 1925-ben emelték. Jellegét tekintve a templom szabadon álló, középkori eredetű keletelt épület. Szentélye egyhajós, egyenes záródású, keleti falán és a hajó sarkain támpillérekkel. Említést érdemelnek a templombelső feltárt freskói. A templomhajó keleti falszakaszain ornamentális töredékek, déli falán többalakos kompozíció töredékei láthatók. A köpenyeges Mária-ábrázolás legkorábban a XV. század második felében készülhetett. Az 1420 körülire datálható falképek kompozíciós központja a keleti falon feltárt Golgota-jelenet. E központi témához csatlakozik jobbról és balról a 12 apostol alakja. A görög katolikus templom műemlék jellegű templom ikonosztázionjai híresek.
Előkészítés alatt van a nyírbélteki római katolikus templom körüli, vélhetően kuruc kori temető feltárása, továbbá a közigazgatási területünkhöz tartozó, belterülethez közeli, vélhetőn avar kori földmaradvány feltárása.
1945 előtt a volt Golstein féle malom és olajütőben, valamint Dessewffy szeszgyárában dolgozták fel a község és a környező tanyák mezőgazdasági terményeit. A háborúban leszerelt malmot 1954-ben korszerűsítették, 1966-ban fafeldolgozó üzemmé alakították. 1978-ban helyét a GANZ Műszergyár vette át. A GANZ gyár fejlesztései során több mint 1000 nm-es ipari üzemcsarnok létesült. A kereskedelem kibontakozása a Földmûves Szövetkezet megalakításával (késõbbi ÁFÉSZ) vette kezdetét 1946-ban. A rendszerváltás után kft-vé alakult gazdasági társulás átvette az állat- és terményfelvásárlást, a Tûzép és a Vágóhíd üzemeltetését.
A falu egyik sajátossága az, hogy a szocialista rendszer idején itt nem történt meg a mezőgazdaság kollektivizálása, így a település mezőgazdaságára az 1990-es rendszerváltozás előtt is az önálló magángazdálkodás volt jellemző. A rendszerváltás éreztette hatását településünkön is, a meglévő vállalatok privatizálásra kerültek, folyamatosan megszűntek a korábbi foglalkoztatók.
Jelenleg a falu modern egészségházzal, helyi háziorvosi szolgálattal, gyermek- és fogorvosi szakrendelőkkel, gyógyszertárral rendelkezik. A felújított általános iskola, közösségi ház szolgálja a falu művelődési igényeinek kielégítését. A falu belterületén lévő utak burkolattal ellátottak crssbar telefonrendszer köti össze a települést a külvilággal.
